Az eltűnt idők nyomában, avagy mi a helyzet régi konvektorainkkal

A tél közeledtével egyre égetőbbé válik az a kérdés, hogyan tudjuk leghatékonyabban, ámde költségkímélő módon felmelegíteni otthonunkat. Ha azon gondolkodunk, hogyan tudnánk korszerűsíteni meglévő rendszerünket, vagy csak egy-egy helyiség plusz fűtéséről szeretnénk gondoskodni, érdemes szem előtt tartanunk a konvektorok lehetőségét is.

Sokszor tapasztaljuk mindennapjaink során, hogy a régi idők jól bevált technikáit nem éri meg lecserélni. Nincs ez máshogy konvektorainkkal sem. A konvektorok egyik tagadhatatlan előnye abban rejlik, hogy minden helyiségben külön-külön szabályozhatjuk a működésüket. Hibás megközelítés az, ha abból indulunk ki, hogy minden épületet a teljes fűtési szezonban miden helyiségre kiterjedően és folyamatosan kell fűtenünk. Konvektorunk előnye, hogy attól függően melyik helyiségben vagyunk, állíthatjuk magasabb fokozatra a melegítést, a többi maradhat őrlángon.

Léteznek elektromos berendezések, melyek kis méretük miatt könnyen elhelyezhetőek és mobilasak, de csak kiegészítő fűtésként használhatók, mert csak kisebb terek felfűtésére alkalmasak. A legelterjedtebbek a gázkonvektorok, melyek akár az egész lakás felfűtésére alkalmasak. Ezeknek két fajtáját különböztetjük meg attól függően, hogy hova szereljük be őket.

A parapetes konvektor, amely falra szerelhető és a parapet segítségével az égéshez szükséges levegőt a külső légtérből nyeri, illetve az égéstermék is ezen keresztül távozik. Ez azért fontos, mert így nem kell félnünk attól, hogy a szénmonoxid felhalmozódik, vagy visszaáramlik a lakótérbe. A kéményes megoldásnál a konvektor az égéshez szükséges levegőt a belső térből kapja. Itt nagyobb az esély arra, hogy a szénmonoxid visszaáramoljon, viszont az újabb készülékeknél már be van építve egy biztonsági érzékelő, mely visszaáramlás esetén azonnali leállítja a konvektor működését.